100 éve alakult meg a MAHEM

Előadás Piliscsabán, a Missziós Konferencián 2009. júl.9.

100 éve alakult meg a MAHEM

Ez előtt a közösség előtt azért állhatok, mint az EKME képviselője, mert az az egyesület, amelynek megalakulása centenáriumát ünnepeljük, közös ősünk.. A MAHEM u.i. mind a kül- mind a belmisszió szószólója lett egyházunkban, és meg kell látnunk, hogy ez a két téma összefügg ma is. Kinek tartottunk a hét elején konferenciát mi? A magyar evangélikus testvéreknek. Kivel foglalkozik ma is fiatalságunk? - Magyar gyerekekkel. Kinek tart a Missziói Központ most konferenciát? Bizony sokfelől, több országból és népből való keresztyén van vagy lesz itt.

A külmisszió alapjait az antióchiai gyülekezet rakta le a Csel. 13. szerint. Az alapelvek ma is azonosak: legyen elhívott ember, aki Jézus küldő parancsának engedelmeskedik, legyen kiküldő gyülekezet, amely anyagilag és imádságban áll a misszionárius mögött.

A reformáció idejében a protestáns misszió még nem alakult ki, a gyülekezet szervezés és a megtisztított tanok elterjesztése komoly feladatot jelentett. Igazán a gyarmatosítás kezdetén Zinzendorf gróf kezdett felelősséggel gondolni azokra, akik német létükre idegen környezetben éltek, és azok után küldte ki a lelkigondozókat. Így ébredt fel a vágy, hogy az idegen kultúrákban élőkkel is megismertessék Jézus Krisztus szeretetét. Ezért érthető, hogy a magyarországi területekről is inkább a német nyelvű fiatalok indultak el, hiszen a nyelvi nehézségeket könnyebben leküzdötték. Már az 1700-as évekből vannak feljegyzések a burgnelandi és az erdélyi szász gyülekezetekből induló misszionárius jelöltekről. Ők, mint a későbbiek is, a lipcsei, brémai, bázeli missziók segítségével kerültek ki Afrikába, Kínába. De ezt nem mesélem el, elolvasható Terray László és Brebovszky Gyula könyvében.

Scholz Ödönnek hívták azt az ágfalvi lelkészt, akinek hatására a pozsonyi teológusokban is felébredt a missziói felelősség, és itt adtak ki egy háromnyelvű újságot, melyben lelkesítették az evangélikusokat az egyház missziói munkájára. 1904-ben vetették fel komolyan egy önálló missziói egyesület alapításának tervét. 1907-ben Missziói Lapok címen folyóiratot indítottak, és ebben az évben kezdték tárgyalni az alapszabály tételeit. Ekkor már 50 tagja volt a leendő egyesületnek. Érdekes, hogy akkor is egyesületi formában gondolkoztak! Ellenvélemény természetesen akkor is volt: amikor nálunk is annyi rászoruló van, amikor annyi pénz kellene a belmisszói programok beindítására, nem kellene még az afrikai vagy kínai misszióra gyűjteni. De Stráner Vilmos kőszegi lelkész megállapította, hogy azok a gyülekezetek áldoznak legjobban az itthoni célokra, akiknek a külmisszió is szívügye.

Rövid idő alatt 240 tagja lett az egyesületnek, nagyarányban a pozsonyi gyülekezetből, hiszen az egyesület szervezői is pozsonyiak voltak, természetes, hogy az alakuló közgyűlést is Pozsonyba hívták össze. A közgyűlés a Lipcsei Misszióegyesület támogatását tűzte ki célul, ahova felkészítésre a magyar misszionárius jelölteket is irányították.

Ettől kezdve a gyülekezetek meghívására elkezdődtek a külmissziói előadások, sőt Kapi püspök úr el is rendelte, hogy a bel- és külmisszió hőseiről tartassanak ismertetések.

Három fontos munkaágra kell vázlatosan felhívnom a figyelmet:

És két jelentős misszionáriusra, akik Kínába kaptak megbízatást, ezek Kunszt Irén és Kunos Jenő voltak. Az egyesület kiküldöttje Kunos Jenő lelkész volt, aki 8 évig szolgált Kínában.

Mindezeket az alkalmakat és elhívott embereket használta fel Isten Szentlelke, hogy a magyar evangélikusság körében soha nem látott ébredés indult, ez az ébredési mozgalom átívelt a háború időszakán, segítve az embereket a szenvedést, a nyomorúságot, a szeretteik és javaik elvesztését elviselni. Közöttünk még ülnek olyanok, akik ezt átélték, akik bizonyságot tehetnek arról, hogy egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit erősítette őket.

II. Az EKME indulása és szolgálata

1952 után - Gáncs Pétert idézve: „a hibernáció esztendei” következtek. Bár 1957-ben Fabiny Tibor elindította a külmisszió iránti érdeklődők összegyűjtését, de az ismert szigorítások miatt újra csigaházába bújt a külmisszió Magyarországon. Szamizdatban adták tovább a híreket egymásnak a lelkészek, néha megkíséreltek egy-egy külmissziói témát ismertetni a gyülekezetükben, de a keletnémet „Brot für die Welt” mintájára hivatalosan is elismert „Afrikavasárnap” -nál nem jutottunk tovább. 1972-től a református Dobos Károly a leprások megsegítésére szólította fel a reformátusok mellett az evangélikus gyülekezeteket is, külmissziói érdeklődésünk e felé fordult, ebben csúcsosodott ki. Sokat tanultunk Dobos Károlytól!

1991.szeptemberében ébredt fel a „hibernációból” az egyesület régi tagsága, nevezetesen is Brebovszky Gyula és felesége, aki a Missziói Intézet növendéke is volt annak idején. Az ő kezdeményezésükre új alapszabállyal, és új névvel: Evangélikus Külmissziói Egyesület - indult el a munka 18 évvel ezelőtt,

nagyrészt a még a régiekre emlékező tagsággal, támogatókkal. Az első években a Magyarországra telepített Rádiómisszióval közösen kezdtünk dolgozni, az ő tapasztalataikra is építve.

Nem célom az egyesület történetét tárgyalni. El lehet ezt is olvasni pontosan, hitelesen. Talán csak azon a jogon, hogy én is alapító tagként szerepeltem szeretném összefoglalni az egyesület tevékenységét.

Térjünk vissza az egyesülethez:

Az 1991-ben újraalakuló egyesület célja a határainkon kívüli, idegen kultúrában élő emberek segítése abban, hogy Jézus Krisztust megismerjék. Nagyon szép célkitűzés. De, amikor az ember körülnéz a világban azt látja, hogy szinte már mindenütt ismert a keresztyénség, a pápuák 110 éve, az afrikaiak 3-400 éve, a japánok, kínaiak 600 éve hallhatnak az evangéliumról.

De, amikor az ember körülnéz a világban, akkor azt látja, hogy az életszínvonal, a kulturális és civilizációs különbségek olyan nagyok, hogy el kell szégyellnünk magunkat, ha panaszkodni akarunk.

Feltétlenül eszünkbe kell, hogy jusson Pál apostol törekvése arra, hogy az újonnan alakult gyülekezetek gyűjtsenek a jeruzsálemi szegény keresztyének részére, és levelében inti is a galáciabelieket, hogy „tegyünk jót mindenkivel, leginkább azokkal, akik testvéreink az Úrban.” (kiváltképpen hitünk cselédeivel.)- mondja a régi fordítás.”

De ki az, akik nevében azt mondom „támogatjuk”? Az egyesület kb száz pártoló taggal és 8-10 gyülekezeti közösséggel számol, amikor összeállítja névsorát. Az is, hogy most itt vagyunk, azt szolgálja, hogy elhintsük a külmisszió fontosságát. Egyház nincs misszió nélkül. Természetesen nálunk, ahol szintén nagy a pogányság és a babonaság, a hitetlenség és a reménytelenség, nagy szükség van bizonyságtevő Jézus-követőkre. De szükség van arra is, hogy támogassuk azokat, akik még nagyobb szükséget szenvednek.

Elsődleges fontosságú az imádság, ezért szeretnénk biztatni a gyülekezetet, hogy „tartassanak könyörgések” minden emberért, köztük azokért, akik vállalják, hogy idegen kultúrákban, esetleg veszélyes körülmények között szolgálnak azért, hogy az ige eljusson mindenhova, és a szenvedés csökkenjen a világon.

Azután az imádkozáshoz szükséges a tájékozódás. Olvassuk a DH és a Híd, vagy az Ev. Élet ide vonatkozó írásait és Honlapunkat. Igyekszünk arra, hogy testvéreink tájékoztatva legyenek.

Vegyünk részt a külmissziói alkalmakon. Évente kétszer rendezünk országos jelentőségű alkalmat, télen csendesnapot Budapesten, nyáron pedig 3 napos konferenciát Piliscsabán. Ez az év különösen is jelentős, mert 100 évvel ezelőtt alakult meg az egyesület jogelődje az Ág. Hitv. Evang. Missziói Egyesület. Erre reménységünk szerint még kiállítást is rendez az Evangélikus Múzeum. Október 9-én és 10-én az országos Evangélizáción szolgálunk majd.

Végül: nyissuk ki a pénztárcánkat. Országos Egyházunk ugyan évente támogatja egyesületünket, de a baráti kör tagjai is rendszeresen elküldik adományaikat, hogy segíthessünk. Az egyesület minden tisztségviselője ingyen, szeretetből végzi munkáját.

Befejezésül az Újszövetséghez térek vissza. Nem tudom, ki olvasta azt, hogy a tanítványok nagy lelkesedéssel vitték tovább az evangéliumot. Nem egészen így történt. Istennek brutálisan kellett beleavatkoznia a Jeruzsálemben szép csendesen éldegélő, Jézus tanításait ismételgető tanítványok életébe az István vértanú halála után következő üldözésekkel. Csel.8,4-ben ezt olvassuk: eloszolván, széjjeljártak, hirdetvén az igét. Később, pedig nagy viták voltak a pogányok megtérítésével kapcsolatban. De a jó hírt nem lehet bilincsbe verni: a kis jeruzsálemi „szekta” elterjedt egész Európában, Kisázsia után, és az észak-afrikai vidékeken.

Félek, hogy engedetlenségünknek következményei lesznek. Ahogy elhalkult az ige az őskeresztyén vidékeken, ez itt is előfordulhat, elhalkulhat Európában is. Innen menekülnek majd a krisztuskövetők más tájakra. A múlt évben a kongói evangélikus egyház két képviselője jött el közénk. Nagy a szegénység, az AIDS miatti árvák száma óriási. Ez a két ember mégis teljes hittel vallotta: Jézus Krisztus uralkodik felettünk. Van gondviselő Istenünk. És arra törekednek, hogy ne szoruljanak másra, hogy önálló gazdálkodással tarthassák fenn egyházukat. Isten nem hagyja az ő igéjét elhalkulni. Rákényszeríti követőit vállalni a feladatot: Elmenvén széles e világra hirdessétek az evangéliumot.

Piliscsaba 2009. július 10. Bencze Imréné

5