Nairobi beszámoló 2012. október

Nairobi, 2012 október

Kedves Pártfogók, kedves Barátaink és Családunk!

Sok minden zajlik a Heart to Heart-nál mostanában, ezért azt gondoltam, megosztok néhány dolgot azokkal, akiket érdekel.

Ismét közeledik a tanév vége, november második felében kezdődik a nyári szünet. Bár az idén sok iskolában 3 héttel meghosszabbodik a tanítás, mert szeptemberben, az állami iskolákban sztrájkoltak a tanárok, alacsony fizetésük miatt. Forintra átszámolva mintegy 30 ezret keresnek, ugyanakkor az árak ijesztően magasak, még a legalapvetőbb élelmiszereké, mint a kukoricaliszt is. Ezért a pénzért 60-80 fős osztályokat tanítanak reggeltől késő délutánig, általában szombaton is, sötét, egészségtelen, roppant zsúfolt helyiségekben.

- Általánosságban szépen, szervezetten zajlik a munka, egyre több, megbízható, odaadó önkéntes segítségünk van. A gyerekek többsége javuló tendenciát mutat az iskolában, a gyengén tanulókat figyelmeztetjük, ők 1 harmadév haladékot kapnak a javításra, vagy elveszítik a támogatást. Persze ezt is könnyebb mondani, mint megtenni! Mert például: amikor kiderül, hogy egy árva borzalmas körülmények között húzza meg magát egy családnál, akik befogadták; megtudjuk, hogy kihasználják, és alig kap enni, akkor hogy támaszthatunk elé tanulmányi követelményeket? Hiszen ha megvonjuk tőle a támogatást, nem tud többé iskolába járni, rendezetlen-rendszertelen napjai folyamán a biztos lezüllés vár rá.

- Lázas készülődés folyik a szeptember 28-án megrendezésre kerülő Heart to Heart Vasárnapra. Több éve, minden szeptemberben rendezünk ilyet a gyülekezetünkben, egyrészt azzal a céllal, hogy beszámoljunk a munkánkról, másrészt erre az alkalomra meghívunk potenciális támogatókat is. Bár az eredmény lehetne látványosabb is, azért mindig sikerül jó néhány gyerekkel csökkenteni a támogatásra váró árvák 300 fős várakozó listáját.
Ezúttal gazdag programot tervezünk (ahogy az évek telnek, egyre több tapasztalatunk és ötletünk van). Az ebéd-programban résztvevők kórusa fog énekelni és igeverseket mondani; az asszonycsoportok képviselői (mindenkit nem tudunk meghívni a magas utazási költségek miatt) szintén énekelnek majd, azon kívül beszámolnak munkájukról, helyzetükről; és bemutatunk néhány „sikertörténetet” is: olyan fiatalok mondanak néhány szót magukról, akiket már a Heart to Heart nevelt fel (közöttük jó néhányan magyar támogatottak). Lesz információs asztal; szép faágakra felfüggesztjük a támogatásra váró gyerekek képeit, ebből lehet majd választani; személyesen is az érdeklődők rendelkezésére állunk beszélgetésre, kérdések megválaszolására (ennek a csoportnak én vagyok a felelőse); viszünk sütiket és más harapnivalót, amiket a résztvevők megvásárolhatnak; tervezünk tombolát és diavetítést, meg még sok mindent, amire jut az időnkből, erőnkből.

Hisszük, hogy Isten megáldja az erőfeszítésünket.

- Miután lezajlik a Heart to Heart Vasárnap, elkezdjük a készülődést a decemberi eseményekre: a középiskolások csendes-napjaira, és a december 12-i karácsonyi ünnepségre.

- Elmondhatom, hogy mostanra sikerült kidolgozni egy olyan nyilvántartási, adminisztrációs, és pénzügyi rendszert, ami megbízható, átlátható, könnyen és nem túl sok munkával fenntartható. Sok éves gondolkodás, próbálkozás és tanítás eredménye ez, és nagyszerű dolog, hogy megvalósult.

- A hat év alatt, mióta bekapcsolódtam a Heart to Heart munkájába – ez ugyanaz az idő, ami alatt kialakultak és fokozatosan megerősödtek a projektek -, több gyerek felnőtt a szemünk láttára; bizonytalan, elhagyatott kamaszokból szorgalmas, céltudatos, fiatal felnőttek cseperedtek. A támogatásnak köszönhetően olyan tanfolyamok elvégzésére nyílt lehetőségük, amikre nem is gondolhattak volna.

Az évek folyamán állandóan foglalkoztatott két kérdés – gyakran kimondva, sokszor csak a szívemben:

1. Hogyan viszonozhatnák ezek a fiatalok a Heart to Heart-nak, amit nekik nyújtottunk, hogyan „adhatnának vissza” valamit abból a segítségből, amit ők kaptak? Az, hogy egy kisebb gyerek taníttatását vállalják, nagyon nehéz kérdés, mert kezdőként maguk is roppant szűkösen élnek.
2. Hogyan lehetne a Heart to Heart tevékenységének fenntartását, bővítését mind jobban helyi fenntartásúvá tenni. Hiszen jelenleg főként külföldi (magyar, amerikai, norvég, német) adományoktól függ a munkánk. Ez így nem helyes. Mi Zolival mindig azt az elvet vallottuk, hogy nem azért jöttünk ide (vagy más országba), hogy helyettük végezzünk el dolgokat. Magunk részéről hozzá szeretnénk segíteni az embereket a szervezett, tudatos, Isten szerinti életvitelhez, ehhez példát adunk, tanítjuk, figyelmeztetjük, segítjük őket.

Nagy örömmel és hálával mondhatom, hogy erre a két kérdésre talán egyszerre kapjuk meg a választ. Most indítunk egy programot, amelyben a végzett fiatalok heti két napon különféle cégekhez, üzletekhez, hotelokhoz látogatnak el, bemutatják a vezetőknek a Heart to Heart munkáját, és támogatást kérnek. Erre természetesen gondosan felkészítjük őket, mind megjelenés, mind ismeretek, mind viselkedés terén. Az elején vagyunk ennek a kezdeményezésnek, de bizakodva, és őszinte örömmel írhatom, hogy olyan ez, mint mikor egy álom megvalósulni látszik!

Ha a világban lévő tengernyi nyomorúságra tekintünk, talán feltehetjük a kérdést: Érdemes ezt csinálni?  Érdemes egy vödör vizet önteni az óceánba? Valószínűleg azt mondhatjuk, hogy nem.

De ha Faith-re gondolunk, aki csontsovány, tbc-s, szinte haldokló kicsi lányból egészséges, osztályelső lett;

vagy Verára, aki elvégezheti az ápolónőképzőt, és elesett, beteg embereken szeretne majd segíteni;

vagy Elijah-ra, aki beteg apja mellett iskolába sem járhatott, és az éhhalál várt rá, most pedig kitűnő tanuló;

vagy Abdikarimra, aki az egész iszlám vallású családjával beépült az evangélikus gyülekezetbe;

vagy Ridonra, aki hét évesen végignézte, hogy pusztul el az édesanyja AIDS és kolera betegségben, de mára értelmes, rendezett kiskamasszá cseperedett;

vagy Samuelre, akire mozgássérült létére csak az utcasarkon való koldulás várt, de most cipész inas és egy életen át lesz szerény megélhetése;

vagy Mozára és Mambóra, akik rongyos, mocskos utcagyerekből  komoly, szorgalmas fiatalemberekké váltak és mára Moza a jobb kezünk;

vagy Lielára, Gracere, Dorisra vagy James Dundira, akik hogy megköszönjék a segítséget, bekapcsolódtak a Heart to Heart munkájába….. és sorolhatnám, oldalakon keresztül.

Ha rájuk nézünk, a válasz egyértelmű: ezt nem érdemes csinálni; ezt csinálni KELL!

Isten, mikor megteremtett minket, testet és lelket adott nekünk, melyeknek itt, a földi életünk során harmóniában kell létezni. Kérjük azért Teremtőnket, hogy azok az erőfeszítések, amelyeket itt és otthon teszünk, szolgálhassák ezeknek a gyermekeknek a testi gyarapodását, lelki épülését.

Szeretettel:

Bea